Ugrás a tartalomhoz

Mandula (növényfaj)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mandula
Mandula termése héjában és magja csupaszon
Mandula termése héjában és magja csupaszon
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Rózsafélék (Rosaceae)
Alcsalád: Szilvafélék (Prunoideae)
Nemzetség: Prunus
Alnemzetség: Amygdalus
Faj: P. dulcis
Tudományos név
Prunus dulcis
(Mill.) D. A. Webb
Szinonimák
  • Amygdalus amara Duhamel
  • Amygdalus communis L.
  • Amygdalus dulcis Mill.
  • Amygdalus fragilis Borkh.
  • Amygdalus sativa Mill.
  • Druparia amygdalus Clairv.
  • Prunus amygdalus Batsch
  • Prunus communis (L.) Arcang.
  • Prunus ramonensis (Danin) Eisenman
  • Prunus stocksiana (Boiss.) Burkill
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mandula témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mandula témájú médiaállományokat és Mandula témájú kategóriát.

A mandula egy csonthéjas termés, illetve az azt termő mandulafa (Prunus dulcis, Prunus communis, Prunus amygdalus vagy Amygdalus communis) rövidebb neve. Őshazája Nyugat-, Közép- és Kelet-Ázsia. Legközelebbi rokona az őszibarack, távolabbi rokonai a szilva és a kajszibarack. A mandulafa termése a világ összes olajos magvai közül az egyik legrégebbi és legismertebb.

Leírása

[szerkesztés]

A mandula a kedvező életkörülmények között eléggé nagy fává fejlődik, erős, gyakran vastag törzset nevel, koronája hajlamos az elsűrűsödésre. A faj páratlan szívósságánál fogva megtelepszik a napégette, száraz, sziklás lejtőkön is, de itt inkább bokoralakot ölt. A mediterrán országokban leggyakoribbak a magról kelt fák, amelyek 3–8 m magasságot érnek el, szabálytalan koronát fejlesztenek, kérgük ripacsos, gyakran furcsán csavarodott. Fája jó talajon és megfelelő ápolás mellett 6-8 méter magas, a korona átmérője 4-8 méter közötti.

A felnyíló csonthéjas termés külső és középső terméshéja éréskor felreped és kihull a csontár. A mag édes és keserű lehet. A termelt édesmagvú fajták papír-, félpapír- és kemény magvúak lehetnek.

Rendszertan

[szerkesztés]

A rózsafélék Rosaceae család Prunoidae alcsaládjába tartozó Amygdalus alnemzetségbe mintegy 40–50 faj tartozik, de ezek közül a világon csak két faj fajtáit termesztik. Az egyik a mandula, a másik az őszibarack (Prunus persica).

Termesztése

[szerkesztés]
Legnagyobb mandulatermelők
2022
(Számok százezer tonnában)
1.  USA 1858
2.  Azerbajdzsán 1248
3.  Tádzsikisztán 475
4.  Ausztrália 360
5.  Spanyolország 246
6.  Törökország 190
7.  Marokkó 176
8.  Kína 104
9.  Irán 0,89
10.  Olaszország 0,75
41.  Magyarország 0,004
..
Föld összesen 5390
Forrás: FAO[1]
Virágzó mandulafa

2022-ben a mandulát 48 országban termesztették, és az éves termés mennyisége meghaladta az 5 millió tonnát.

A világ legnagyobb mandula termelői közé tartozik USA (33,8%), Azerbajdzsán (22,7%), Tádzsikisztán (8,7%), Ausztrália (6,6%) és Spanyolország (4,5%). Ezek az országok a 2022-es termelésük alapján az első öt helyen álltak. 2022-ben USA és Azerbajdzsán az éves termés több mint felét (57%) adták a világ mandula termelésének. Magyarország 410 tonnát termelt 2022-ben, ezzel a világ 41. legnagyobb mandulatermelője volt.

A Kárpát-medencében

[szerkesztés]

A magyar „mandula” szó latin–olasz eredetű (mandorla). Janus Pannonius (1434–1472) latin nyelven írt egy allegorikus költeményt, Egy Pannóniában nőtt mandulafáról. A vers ismert fordítása Egy dunántúli mandulafához. A reneszánsz idején dísznövényként ültették, mert az akkori alfajok mandulái nem értek be a magyar éghajlaton.

Magyarországon a mandula mint gyümölcs termesztése a 19. század végén kezdődött, amikor a filoxéravész miatt kipusztult szőlők helyére a barackfélék mellett mandulát is telepítettek. Ezek a fajták már beértek Magyarországon. A második nagy telepítési hullámban (1930-as és 40-es években) már magyar fajták telepítését ajánlották. Európában elsősorban a vastagabb héjú fajtákat termesztik, az USA déli részén elterjedtebbek a vékonyabb héjú, könnyen törhető csemegefajtái.

Legjobb termőhelyei a kissé emelkedettebb, védett, déli domboldalak. Gazdaságos termesztése csak a szubmediterrán hatásoknak kitett mikrokörzetekben (Baranyában, a Balaton-felvidéken, Vértesalján, Buda környékén, a Mátraalja és Hegyalja egyes részein) remélhető.

A Kárpát-medencei mandulafajták sokáig mind önmeddőek voltak, vagyis egy más fajtájú fa virágporára van szükség a virágok megtermékenyüléséhez. Ma már vannak önbeporzó fajták is.[2]


Mandula
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 578 kcal   2418 kJ
Szénhidrátok20 g
- Cukrok  5 g
- Étkezési rostok  12 g
Zsír51 g
- telített  4 g
- egyszeresen telítetlen  32 g
- többszörösen telítetlen  12 g
Fehérje 22 g
Tiamin (B1-vitamin)  0.24 mg21%
Riboflavin (B2-vitamin)  0.8 mg67%
Niacin (B3-vitamin)  4 mg27%
Pantoténsav (B5-vitamin)  0.3 mg6%
B6-vitamin  0.13 mg10%
Folsav (B9-vitamin)  29 μg7%
C-vitamin  0.0 mg0%
Kalcium  248 mg25%
Vas  4 mg31%
Magnézium  275 mg77% 
Foszfor  474 mg68%
Kálium  728 mg15%
Cink  3 mg32%

Hasznosítása

[szerkesztés]

A mandulamag fehér belseje fogyasztható, miután feltörtük a csonthéjat és megtisztítottuk a vékonyabb héjától. Főleg cukrászkészítményekhez, illetve édes ételekhez használatos, főként aprítva. A marcipán alapanyagát képezi. Ünnepi ételeket tehetünk vele különlegessé, például mandulás pulyka, mandulás hal. A mandula fehérjét, egyszeresen telítetlen (olajsav) és többszörösen telítetlen zsírsavakat, olajat, szénhidrátokat és ásványi sókat (K, Ca, Mg, Fe, P) tartalmaz.

Mandulaolaj a kozmetikában

[szerkesztés]

Minden bőrtípusra jó az olaja, E-vitamint is tartalmaz. Rendszeres használatával a bőr puha és bársonyos lesz.

Képek

[szerkesztés]

A mandula a kultúrában

[szerkesztés]

A Bibliában

[szerkesztés]

Jákob friss nyárfa-, mandula- és platángallyakat hozott, fehér sávokat vágott rajtuk, úgy, hogy a gallyak fehérsége előtűnt. (Teremtés 30,37) Állatai a vesszőkből álló kerítésen nem jutottak át.

Szimbólumként a mandulavessző többféleképpen is értelmezhető. Jeremiás előtt egy látomása alkalmával (Jer 1,11) mandulavessző jelent meg, miközben szólt hozzá az Úr. Mivel a legkorábban virágzó gyümölcsfa, az éberség, az ébrenlét szimbóluma. (Ezt a két héber szó hasonlósága is kiemeli: a okéd jelentése virrasztani.)

Készíts színaranyból mécstartót. A mécstartó, a lába és a törzse legyen megmunkált arany. Kelyhei – a bimbó és a szirom – vele egy darabból legyenek. Hat ág jöjjön ki oldalaiból, három az egyik oldalból, három a másik oldalból. Mindegyik ágon legyen három mandulavirág alakú kehely, bimbóval és szirommal: mind a hat ágon, amely a mécstartóból kinyílik. Magán a mécstartón legyen négy mandulavirág alakú kehely bimbóval és szirommal. Egy-egy bimbó legyen két-két ág tövén, mind a három helyen, mind a hat ág alatt, amely a szárból kijön. Bimbói és szirmai egy darabból legyenek, egy darab megmunkált tiszta aranyból. (Kiv 25,31-36)

A színarany gyertyatartó, a menóra ágain és a frigyszekrényen lévő, mandula alakú díszítések Isten állandó jelenlétét szimbolizálják, egyúttal Isten hatalmát és hűségét is hangsúlyozzák. A virágzó mandulaág szerepet kapott a pusztai vándorlás során, amikor Izrael népe fellázadt a vezetők, Mózes és Áron ellen. Az Úr parancsára Mózes egy-egy vesszőt kért minden törzs vezetőjétől, és az Úr színe elé helyezte a bizonyság sátrában. Áron vesszeje is ott volt, mivel ő a Lévi törzs feje volt. Úgy rendelkezett az Úr, hogy akinek a vesszeje másnapra kivirágzik, azt választja ki vezetőnek. „Áron vesszeje kivirágzott, bimbót fakasztott, virágot növelt, és mandulát érlelt.” (4 Móz 17,23) Így erősítette meg Isten Áron és családja számára az örökös papság ígéretét.

Képzőművészet

[szerkesztés]

A mandorla (ol.): mandula alakú dicsfény, amellyel egyes szentképeken vagy domborműveken Jézus és Szűz Mária alakját övezik.

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]